Vicces metrópótló járat
Jegyeket vérleteket….

Vasárnap hajnal, épp, hogy csak pitymallik…
Néhány jobb sorsra érdemes embertársammal darvadozunk a metrópótlón. Csend van. Jól esik. Sör – és kínai-büfé-szag. Nem esik jól, de belefér. Ellenőrök még nem rajzottak ki. Béke.
Valahogy minden újonnan érkező ráérez erre, lábujjhegyen osonnak az ülőhelyek felé, lenyugodnak.
Nem így Jancsi és Juliska, akik a Bulinegyed környékén belerondítanak az idillbe: Juliska a hátán felvonszolja a buszra alkoholnyelven ordibáló szerelmét. Nem ülnek le. A lány két karjával átölelve tartja Jancsit, aki mocskosul be van szórakozva. Most már mindenki éber. Figyelünk.
A kis-csaj kifejezetten nem csúnya, leszámítva az arcába szórványosan applikált sasszegeket. Majd kinövi.
Na de a srác?! Mint steinerkristóf lánykorában: kikericsszínű haj, forrónaci, piszka-láb, mackó fölső a fejére húzva, bokazokni, tutyi…ezmijez..?!
A lány, mint Xéna – félkézzel tartja, amíg a másikkal jelez.
Ám steinerkristóf málnakeverői nem bírták a kiképzést: összekuszálódtak, és kis-csávó egy szabályos hasast ugrott az első ülés alá.
Már nem alszunk. Némán drukkolunk a lánynak: MOST!!! AMÍG NEM KÉSŐ!!! SZÁLLJ LE, HAGYD OTT!!!
De nem. Összeszedi, leporolja, hazaviszi.
Már zöngölődünk: MIÉRT?! EZHÜJJE?
Ezúton üzenném a lánynak: ezzel a fiúval csak a baj lesz.
Ez majd eltartatja magát veled.
Ez egy nyomorult szöget nem fog otthon beverni neked.
Mást sem.
Hogy fogsz rá felnézni?
Megneveled?
Azt már késő!

Írta: Martin Judit

Forrás: https://justjuci.org/page/2/

 

Vicces metrópótló járat