Ízlés dolga
A tea mellé Alice eredetileg egy kis madeleine-nek nevezett süteményt akart hozni, olyat, amelynek kicsi, dundi formája mintha egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. A boltban, ahol a sorban egy feltűnően ízléstelenül felöltözött asszony mögött várakozott, hallotta, hogy a nő ugyanabból a süteményből kért. Már alig volt néhány darab, így éppen elfogyott Alice orra előtt. Pedig már a szájában érezte az elolvadó morzsákat, ahogy az ínyéhez érnek. Ránézett a kezében gyűrögetett fényképre. Ettől minden vér a fejébe tolult, mint fél órával korábban, amikor először meglátta. Bármennyire is felindult volt, megállapította, a reggel csináltatott francia manikűrje ma is jól sikerült, és neki, ugye, az öltözéke is a legutolsó francia divat szerint tökéletes. Inkább a pultban árválkodó franciakrémesből kért.
A lakásba belépve Théo, a francia bulldog, fark-csóválva fogadta. Alice-nak most nem volt kedve viszonozni az állat lelkes üdvözlését. Ledobta a kabátját és a krémest az előszobában álló egyetlen, art deco stílusú székre és egyenesen a hálószobába ment. Először arra gondolt, jó lenne megszabadulni a csinos, de meglehetősen szűk szabású francia kiskosztümjétől, de erőtlenül roskadt le a franciaágyra. Nem sokáig bírta a lakás fullasztó levegőjét, erőt vett magán, felállt és kinyitotta a franciaerkély ajtaját. Érezte a közeli étteremből felszálló francia hagymaleves illatát, ami hamarosan az egész szobát elárasztotta. Megtántorodott, de idejében elkapta az erkély korlátját. Amikor csillapodott a szédülése, becsukta az erkélyajtót, leült a legközelebbi fotelbe. Megakadt a szeme a tévén, ami talán akkor kapcsolódhatott be, amikor kifulladva az ágyra roskadt, és ráült a távirányítóra is. Ezt a filmet már unalomig ismerte. A filmben Michel a kisstílű autótolvaj, aki az amerikai gengsztereket próbálja utánozni, éppen meglátja a nőt, aki majd a rendőrök kezére adja.
Alice hallotta, ahogy fordul a bejárati ajtó zárjában a kulcs.Gyere csak, gyere, Pierrot– gondolta Alice. Mozdulatlanul ült a fotelben.
Helló szívem! – harsogta Pierrot, amikor gyanútlanul belépett a hálószobába, kezében egy üveg francia pezsgővel. A férfi azzal a magabiztossággal jelent meg most is, mint aki meg van győződve arról, hogy a személye láttán mindenkin bűvös öröm árad el. És ez az öröm azonnal közömbössé teszi az embereket, különösen a nőket az élet minden fordulata iránt. A sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatja, éppúgy, mint a szerelem, s mint hogyha a jelenléte megtöltene mindenkit valami értékes eszenciával, jobban mondva, meg volt győződve arról, az eszencia éppen ő maga.
Mi van veled, édesem, úgy nézel ki, mint akin végig vonult az egész francia forradalom – jópofáskodott Pierrot, bár az igazság az, hogy kicsit erőlködnie kellett. Meglepődött, mivel Alice nem viszonozta azt a híresen édes francia csókját.
Mintha csak erre a kérdésre várt volna, Alice fékevesztett fúriaként ugrott fel a fotelből és a férfi orra elé dugta a fényképet, amit addig a kezében gyűrögetett. Ki ez a nő az öledben,Pierrot? Tudni akarom! Válaszolj azonnal!A férfi érezte, hogy szinte történelmi ez a pillanat, ha már a francia forradalmat emlegette, mert életében először elakadt a szava. A felesége gazdag családjára és Alice rengeteg pénzére gondolt.
Bolond vagy Pierrot? Nézd meg, hogy van felöltözve ez a nő, hát nem látod, hogy ennek a némbernek egyáltalán nincs stílusa? – ordította Alice.
Írta: Aradi Gizella
Humoros stílus
