Hovatartozás

Magyarországon az egyik „legbelgább”, azaz legkevésbé kategorizálható lény, akit valaha is ismertem, Nagymama húga, Sári néni volt. Nagynéném felejthetetlen figurája a szocializmus galambszürke és ásatag évtizedeinek. Annyira kilógott a sorból, hogy még ma is elmosolyodom, amikor rá gondolok. Hogy miért, annak több oka van.

Alacsony és kerekded nagynéném rókaképű volt, de tényleg. Folyton hunyorgott, vagy ha úgy tetszik, mosolygott, arcát nevetőráncok borították. Kisgyerekként elég volt meglátnom, s menten elvigyorodtam. Üdítő színfoltnak és mulatságos lénynek hatott a többi felnőtthöz képest. Rejtély, hogyan különbözhetett annyira két testvér, aki együtt nevelkedett. A minden porcikájában mértékletes és az élet evilági örömeit csak hírből ismerő, már majdnem azt írtam: sótlan Nagymama, hiába nyert a családi legendárium szerint boszton táncbajnokságot lány korában, amióta az eszemet tudom, örökké sopánkodott, csak úgy dőlt belőle a sok panasz. Hol ezért, hol azért, de mindig azt hajtogatta: „Tomikám, én nem ilyen lovat akartam!”

Bezzeg az egyik cigarettáról a másikra gyújtó és a konyakkal jó barátságot ápoló Sári néni! Őt sosem hallottam keseregni. Áradt belőle a jókedv és az élni akarás. (Már túl járt a hetvenen, amikor bélelzáródás miatt ki kellett vezetni a végbelét. Azt hittem, vége a mókázásnak, a rókaság eltűnik az arcáról, de nagyot tévedtem. Még tíz évet élt zacskóval az oldalán, és még akkor is jókat tudott kacagni a vicceimen.)

Pedig senki nem állíthatja, hogy Sári nénit a Sors a tenyerén hordozta volna. A századforduló táján született. Későn ment férjhez. Urát és rokonsága jó részét elvesztette a második világháborúban, a pontosság kedvéért: haláltáborban. Amiből a kedves olvasó kitalálhatja származását. Megözvegyülve meg sem fordult a fejében, hogy újra férjhez menjen. Gyermektelen lévén inkább az örömeinek élt, és sok mindennek tudott örülni. Rendszeresen kártyázott (römi, póker, ulti), pénzben, mert a pénzt nagyon szerette. (Csak egy példa: valamikor a hatvanas években nyáron a család, már nem tudom, milyen megfontolásból vagy okból, Sári néni gondjaira bízta két unokatestvéremet és engem.

A nagyszülők fonyódi villájában nyaraltunk, ahol jó néhány szoba volt. Sári néni kitalálta, hogy adjunk ki egy-két szobát német turistáknak, minek álljanak ott üresen. Tizenhárom-tizennégy évesek lehettünk, s nagynénénk utasítására kimentünk az állomásra és a mólóra, hogy bérlőket keressünk. Sikerült! Egy hétig pompásan ment a sorunk, dőlt hozzánk a pénz. Soha életemben annyi lángost meg palacsintát nem ettem. Sajnos a jó világnak hamar vége szakadt, mert megérkeztek a szüleink, akik persze mit sem sejtettek az üzleti vállalkozásról.) Sári néni még a legszigorúbb időkben, az úgynevezett ötvenes években is csencselt, ha jól emlékszem, aranyban meg ékszerben utazott. Ügyeskedett, társasági életet élt, pletykálkodott, imádott presszóba járni.

Amint résnyire kinyíltak a határok, utazgatott, s ha már utazgatott, természetesen valutázott is. Egy szó, mint száz: nem lehetett volna róla mintázni a szocialista típusú ember szobrát. És senki idegen nem gondolta volna róla, hogy a korabeli Magyarország politikával mélyen átitatott világában éldegél, ott olvassa az olvashatatlan újságot, hallgatja az eszement híreket a rádióban, ott csúsztat pénzt a gyanakvó házmester kinyújtott tenyerébe, amikor kapuzárás után, késő éjszaka hazatér az elhúzódó kártyapartiból.

A háború előtt jól menő kalapboltja volt, amely persze odalett az államosításban. Valahogy sikerült a szakmában maradnia. Művezetőként dolgozott tovább egy belvárosi ruhaipari bedolgozó üzemben. A jómódú múltból csak az elegáns kalapok maradtak, és Sári néni szemrebbenés nélkül viselte őket egy olyan világban, ahol az is svájci sapkát és lódenkabátot hordott, akinek titokban szőrmebundája lógott otthon a szekrényben.

1953-ban aztán olyasvalami történt, ami kelet-európai földi halandó szemében elképzelhetetlennek tűnt addig: Joszif Visszarionovics Sztálin kilehelte a lelkét. Vezényszóra gyászba borult egész Magyarország. A munkahelyeken gyászőrségeket szerveztek, a magyar dolgozók megrendülten virrasztottak, a nekrológok és a búcsúbeszédek hatalmas folyamban hömpölyögtek.

Természetesen a ruhaipari kisüzem sem maradhatott ki a sorból.

Mit tesz Isten, Sári nénire hárult a magasztos feladat, hogy gyászbeszédben búcsúztassa el a népek nagy tanítómesterét. Valahányszor eszembe jut a történet, mindig magam elé képzelem, ahogy vastagkeretes szemüvegét kapargálva odahaza gubbasztott az asztal fölött, s körmölte a sorokat… Könnyesre röhöghette magát, no meg cifrákat káromkodhatott közben.

Másnap az irományt retikülébe csúsztatta, s elballagott a gyászünnepségre. És akkor, alighogy beért az üzembe, jeges félelem hasított, ha nem is a lelkébe, de valamijébe. Rémülten konstatálta, hogy otthon felejtette a szemüvegét, anélkül pedig képtelen felolvasni a könny- vagy röhejfakasztó gyászbeszédet. Töprengésre azonban nem maradt idő, már szólították is, álljon ki a dolgozók elé, vegyen méltó búcsút Sztálintól. Sári néni, ahogy kellett, a ruhaipari kisüzem kollektívája elé penderült.

Világéletében gyorsan vágott az esze, nem hiába ultizott és pókerezett annyit. Jól tudta, ha színt vall, s elárulja, hogy nincs nála a szemüveg, le nem mossa magáról a súlyos vádat, hogy szabotálja a gyászünnepséget. Nos, Sári néni elővette és a szeme elé emelte a papírt, s aztán egész testét megrázkódtató zokogásban tört ki, de úgy ám, hogy záporoztak a könnyei. A többiek, látván, hogy milyen állapotban van, megsajnálták, s valaki átvállalta a nemes feladatot. Sári néni megúszta…

Szentmiklósi Tamás

Élete

Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett 1971-ben. Érettségi után segédmunkás, konyhai kisegítő, könyvesbolti eladó, majd 1973-tól 1975-ig a Pénzügyi és Számviteli Főiskola külkereskedelmi szakának hallgatója volt. Egy évig angol szakos az ELTE Bölcsészettudományi Karán, aztán ugyanott a fordító és tolmácsképzőn szerzett végzettséget.

A Magyar Távirati Iroda külföldi sajtószolgálatánál helyezkedett el 1979-ben, itt dolgozott 1989-ig, közben párhuzamosan különböző nyelviskolákban tanár, illetve az OFFI (Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda) munkatársa volt. 1989 és 1991 között a Veres Pálné Gimnáziumban, majd 1991-től a Novus Gimnáziumban angoltanár.

Műfordítóként angolból fordít szépirodalmi és társadalomtudományi műveket, az alól kivétel Willy Brandt németből átültetett kötete (Szervezett őrület). A Kossuth Kiadó felkérésére 1988-ban lefordította Zbigniew Brzezinskitől A kommunizmus nagy bukása c. könyvet, a munka azonban végül nem jelent meg. Magyar származású szerzők angolul írt műveit is fordítja, Kolnai Aurél, Mannheim Károly, Róheim Géza tanulmányait ültette át magyarra.

Saját műveiben Szentmiklósi a karcolat és a memoár műfajának vegyítésével, néhol szociológiai igényű korrajzokban ábrázolja az elmúlt évtizedek magyar viszonyait. Írásaiból klubokban és kocsmákban (mely utóbbiak köteteinek visszatérő helyszínei) tartanak felolvasói esteket.

2007-től közel két éven át irodalmi és művészeti estek szervezője volt a Toldi Moziban. A Napút Online folyóirat állandó szerzője.

Művei

Írásai

• Porfelhő(Quóta Bt., 2008, ISBN 9789630643436)
• Füstvirágok – Egy disszidens kocsmatöltelék töredelmes vallomásai(Quóta Bt., 2009, ISBN 9789630665216)
• Korhatár nélkül(Quóta Bt., 2011, ISBN 9789638835413)
• Üzenőfalatok(Ganésha Szolgáltató Bt., 2012, ISBN 9789638835420)
• Ki nevet a végén?(Ganésha Szolgáltató Bt., 2013, ISBN 978-963-08-6269-1)
• Jöttem, láttam… (aztán nem győztem csodálkozni)(Ganésha Szolgáltató Bt., 2014, ISBN 9789630885935)
• A többit találd ki!(Ganésha Szolgáltató Bt., 2014, ISBN 9789631207705)
• Tibikönyv, avagy Minden a lélek!(Hegyi Zoltán Imrével, Jakab Istvánnal és Kállay Kotász Zoltánnal közösen, Műpártolók Egyesülete, 2014, ISBN 9789631213799)
• Felemás – Hány óra van?(Ganésha Bt., 2016, ISBN 9786158039208)
• Felemás – Ököl és szó(Ganésha Bt., 2016, ISBN 9786158039208)
• Vagy(Quóta Bt., 2016, ISBN 9789638835437)
• Kiöltöm a nyelvem(Quóta Bt., 2017, ISBN 9789638835444)
• Snóblizni muszáj(Quóta Bt., 2017, ISBN 9789638835451)
• Apu(Quóta Bt., 2018, ISBN 9789638835468)
• Egy krónikás dörmögései(Quóta Bt., 2019, ISBN 9789638835475)
• Csoda minden áldott reggel(Quóta Bt., 2019, ISBN 9789638835482)

Műfordításai

• Mitch Albom: Még egy nap(Könyvfakasztó Kiadó, 2006)
• Randolph L. Braham: A népirtás politikája – A Holokauszt Magyarországon(Új Mandátum Könyvkiadó, 2003)
• Willy Brandt: Szervezett őrület(Kossuth, 1987)
• Arthur Conan Doyle: Az elveszett világ(Ciceró, 1996)
• James Herriot : Minden élő az ég alatt(Aqua Kiadó, 1995)
• A homoszexualitásról(vál., szerk. Tóth László, ford. Szentmiklósi Tamás, ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitikai Tanszék Hilscher Rezső Szopciálpolitikai Egyesület, T-Twins, 1994)
• Michael Oakeshott: Politikai racionalizmus(Kállai Tiborral közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2001)
• Beatrix Potter: Nyúl Péter és barátai(Eri Könyvkiadó, 1997)
• Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya(Falukönyv-Ciceró Kiadó, 1995)
• Nira Yuval-Davis: Nem és nemzet(Szabó Valériával közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2005)

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szentmikl%C3%B3si_Tam%C3%A1s

Vicces kommunista sztori