Fültisztító humorFültisztító humor
Fültisztító mérföldkő

Vannak az ember életében mérföldkövek, visszatekintésre, összegzésre és előre kémlelésre késztető pillanatok, események, az idő múlására figyelmeztető mementók. Szerintem az egyik ilyen az, amikor elfogy a 300 darabos fültisztító pálcika.

És lám, most elfogyott. Nem is tudom, miért többek között a hetet, a hónapot és az évet vesszük az idő múlását mutató alapegységeknek, holott ugyanilyen joggal vindikálhatná magának  az alapegység-státushoz való jogot a fülpucis doboz kiürülése. Hiszen nem olyan gyakori jelenség ez, és a megkezdésétől a végéig elegendő idő telik el, hogy rálátásunk legyen az adott intervallum nagy részében lezajlott eseményekre, elég távolságunk van már a mérlegkészítéshez. Az ember az üres doboz láttán reflektál, értékel, összegez, az új megkezdésekor pedig óhatatlanul is, akaratlanul is tervez, vagy legalábbis wishful thinkingel egyet, hogy mire ez elfogy, már ez, az és/vagy amaz lesz, legyen.

Emlékszem, midőn ezt a most kiürültet megkezdtem, még úgy tűnt, talán sosem fogy el, annyira messze még a vége, hogy talán nem is lesz vége. (Hiszen a 300 fültisztító pálcika, az elég sok, basszus. Hasonlatos ahhoz, amikor 20 darabos borotvacsomagot veszel, de abból is egyből kettőt.) Olyan ez, miként elillanó létünk, tovairamló életünk, vagy azon belül akár egy három hetes szabadság. Amikor az elején vagy, olyan kellemesen, megnyugtatóan, biztonságot adóan távol van még a vége. És egyszer csak azt veszed észre, hogy felgyorsulnak az események: már puszta ránézésre is meg tudod mondani, hozzávetőleg hány pálcika maradt még a dobozban, és a vége felé már látványosan, érzékelhetően fogy, minden alkalommal.

Egy-egy doboznyi időszak nagyon komplex tud lenni. Óh, mennyi minden történt a most befejeződött pálcikaciklus során is! Ameddig ez a legutóbbi doboznyi tartott, hány fent és lent volt, mennyi jó és mennyi rossz, hány vagány és boldog történés, meg hány vacak, és hány csalódás, nem beszélve a sok köztes szerdaszerűségről. És amíg e fülpucolók tartottak, kormányok váltották egymást, háborúk törtek ki, konfliktusok zárultak le, az univerzumban csillagok születtek és csillagok pusztultak. És mindezt tiszta füllel lehetett megélni.

Itt állok tehát, egy újabb doboz felbontásakor. Kívánom, hogy mire ez elfogy… izé. Mindegy, mit kívánok, hiszen mire elfogy, úgysem fogok emlékezni, mit kívántam, amikor megkezdtem.

Eszembe jut viszont egy durva hiba a mátrixban. Egyszer Pesten laktam egy olyan lakásban, amiben zuhanyozás után azt vettem észre, hogy az idős háziak  vélhetően a korral járó beteges spórolási ösztöntől vezérelve visszatették a saját fülpucis dobozukba az egyszer már használt pálcikákat. Nyilván azzal, hogy „ez még használható egyszer, hiszen épp csak picit sárgás a vatta rajta”. Undorító is, persze, ugyanakkor gondoljuk csak el, miként cseleznek az idővel ezek az emberek. Lassítják a múlását, hiszen így a doboz is sokkal később fog kiürülni. Így nyernek még akár éveket is az életből – amelyeket viszont eme ördöggel kötött paktum penitenciájaként részlegesen koszos füllel kell leélniük.

És immár nekem is van mitől tartanom. Ugyanis az előbb, amikor a vadonatúj doboznyi fültisztító pálcikát kibontottam, a tetején lévők kiestek belőle, és egy begurult a mosógép mögé. Nem tudom, pontosan minek számít ez, de tudományos hozzáállással azért gyanítható, hogy ha nem szedem ki onnan, akkor valamiféle időcsapdában fogok megrekedni. Márpedig most nincs kedvem elhúzni a gépet, és ott tapogatózni mögötte. Úgyhogy addig, amíg ki nem veszem inkább álljon le az idő múlása. Mostantól szünet.

Írta: Szeghalmi Örs

 

Fültisztító humor