Humoros kocsmai sztoriHumoros kocsmai sztori
Egy hölgy a pokolban is hölgy
Az élet csupa rejtély, telis tele szövevényes titkokkal, szinte hátborzongató jelenségekkel, mi meg ahelyett, hogy törnénk a fejünket, ügyet sem vetünk rájuk, inkább úgy teszünk, mintha nem is léteznének, nehogy kizökkenjünk a mindennél előbbre valónak vélt nyugalmi állapotunkból.
Mit tudunk például a sokat emlegetett auráról, a kisugárzásról? Én legalábbis nagyon keveset azon kívül, hogy van, akinek van, s vannak, akiknek nincs. Ami persze csak hétköznapi értelemben igaz, „tudományosan” nem, hiszen úgy mindenkinek van, de most tegyük félre a tudományt, elmélkedjünk inkább hétköznapi módon. Hogy a csudában lehetséges, hogy valaki belép egy szobába, ahol mások is tartózkodnak, s egy csapásra minden megváltozik odabenn? Hogy némely színésznek elég csupán némán átvonulnia a színpadon, s a közönség szájtátva lesi minden mozdulatát és visszafojtja a lélegzetét?
Élete vége felé vasárnap délelőttönként én vittem el Mamót templomba, aki semmi pénzért nem mondott volna le a hétvégi ájtatosságról, így meg sem fordult a fejemben, hogy az időjárásra vagy az állapotára hivatkozva próbáljam jobb belátásra téríteni. Az egy órát, amit imára kulcsolt kézzel a templom négy fala között töltött, féllábon is kibírtam valahogy, tudtam, hogy a mise után, némi sétát vagy buszozást követően úgyis beülünk valahová egy kis borozgatásra és múltidézésre. Egyszer azonban az égiek jól kibabráltak velünk, s irtózatos erejű égszakadást zúdítottak ránk, a miséről áldott mosollyal érkező Mamóra és az árkádok alatt idegesen toporgó jómagamra. Nem volt mese, indulnunk kellett, de hová? A megálló, ahonnan busszal eljuthatnánk a Belvárosba, elérhetetlen távolságban, és két sarok még az étterem is, amely szóba jöhetett volna, ám mire odaérünk, bőrig ázunk. Az egyetlen menekülési útvonal a szemközti harmadosztályú krimóhoz vezetett.
Csak átvágunk a zebrán, már ahogyan a 93 éves Mamóval „átvágni” lehet, s ott is vagyunk. No de! Régről ismertem a helyet, ütött-kopott csehó, koszos és büdös, afféle beszédes hírmondó és sokat eláruló relikvia a régi csúfos időkből, ahová egy kívül-belül makulátlanul tiszta Mamó be nem tenné a lábát! (Gondoltam én…) A körülmények azonban sürgettek. Elmondtam a haditervet Mamónak, aki csak hümmögött, majd erőteljesen karon ragadtam, mert a vadul tomboló szél ide-oda cibálta, s dideregve elindultunk. A lámpa éppen zöldre váltott, viszonylag hamar célba értünk.
Mély lélegzetet vettem, s beléptünk. Bent, ahogy várni lehetett, tömeg, rozzantság, lecsúszottság, borostás, gyűrött arcok, savanykás „illatú” leheletek és ruhadarabok, az olcsó italok felböfögött, orrfacsaró szaga, zsivaj, morajlás, hiányos fogazatokon átszűrődő útszéli káromkodások. A mindig feltűnően elegáns Mamót legszívesebben letakarnám valamivel! Nyelek egy nagyot, s egy üres asztalhoz vezetem. Még szerencse, hogy már nem lehet dohányozni, jut eszembe, szegény, levegőt is alig kapna! Lekuporodunk az apró, kényelmetlen székekre. A vendégek egymás szájában ülnek, mindenki mindent hall és lát. „Most inkább vodkát iszom, átfáztam” – így Mamó, én meg engedelmesen a pulthoz sietek.
Mire visszaérek, alig tudom leplezni döbbenetemet. Mert mi fogad az asztalnál? Mamó időközben elővette a neszesszerét, és utánozhatatlanul finom mozdulatokkal nekilátott a szépítkezésnek. És teszi mindezt olyan kecsesen, előkelően, tiszteletet parancsolóan, hogy a körülötte ülők mintha elnémultak volna, de mindenesetre elhalkultak, s látom, hogy lopva lesik, fürkészik a műveletet, nehogy lemaradjanak a produkció valamelyik mozzanatáról. Mamó ebből semmit nem érzékel, annyira lekötik figyelmét a sminkelési munkálatok. Nem is akarom megzavarni, csupán enyhe krákogással jelzem, hogy az ital előállt, különben kivárom a soromat, s közben barátságosan mosolygok a hüledező szomszédokra.
Mamó elpakolja csodaszereit, összekattintja a retikült, rám emeli jóságos tekintetét. Koccintunk, szokásához híven egy hajtásra kiüríti a kis pohár tartalmát, és csillogó szemmel mesélésbe fog. Hogy az angolkisasszonyok iskolájában ő már hajnalban térden állva imádkozott a templom jéghideg kőpadlóján tanítás előtt, és meg sem kottyant neki. A körülöttünk támadt csöndből tudom, hogy az alkalmi szomszédok is Őt hallgatják.
Szentmiklósi Tamás

Szentmiklósi Tamás

Élete

Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett 1971-ben. Érettségi után segédmunkás, konyhai kisegítő, könyvesbolti eladó, majd 1973-tól 1975-ig a Pénzügyi és Számviteli Főiskola külkereskedelmi szakának hallgatója volt. Egy évig angol szakos az ELTE Bölcsészettudományi Karán, aztán ugyanott a fordító és tolmácsképzőn szerzett végzettséget.

A Magyar Távirati Iroda külföldi sajtószolgálatánál helyezkedett el 1979-ben, itt dolgozott 1989-ig, közben párhuzamosan különböző nyelviskolákban tanár, illetve az OFFI (Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda) munkatársa volt. 1989 és 1991 között a Veres Pálné Gimnáziumban, majd 1991-től a Novus Gimnáziumban angoltanár.

Műfordítóként angolból fordít szépirodalmi és társadalomtudományi műveket, az alól kivétel Willy Brandt németből átültetett kötete (Szervezett őrület). A Kossuth Kiadó felkérésére 1988-ban lefordította Zbigniew Brzezinskitől A kommunizmus nagy bukása c. könyvet, a munka azonban végül nem jelent meg. Magyar származású szerzők angolul írt műveit is fordítja, Kolnai AurélMannheim KárolyRóheim Géza tanulmányait ültette át magyarra.

Saját műveiben Szentmiklósi a karcolat és a memoár műfajának vegyítésével, néhol szociológiai igényű korrajzokban ábrázolja az elmúlt évtizedek magyar viszonyait. Írásaiból klubokban és kocsmákban (mely utóbbiak köteteinek visszatérő helyszínei) tartanak felolvasói esteket.

2007-től közel két éven át irodalmi és művészeti estek szervezője volt a Toldi Moziban. A Napút Online folyóirat állandó szerzője.

Művei

Írásai

Műfordításai

  • Mitch Albom: Még egy nap(Könyvfakasztó Kiadó, 2006)
  • Randolph L. Braham: A népirtás politikája – A Holokauszt Magyarországon(Új Mandátum Könyvkiadó, 2003)
  • Willy Brandt: Szervezett őrület(Kossuth, 1987)
  • Arthur Conan Doyle: Az elveszett világ(Ciceró, 1996)
  • James Herriot : Minden élő az ég alatt(Aqua Kiadó, 1995)
  • A homoszexualitásról(vál., szerk. Tóth László, ford. Szentmiklósi Tamás, ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitikai Tanszék Hilscher Rezső Szopciálpolitikai Egyesület, T-Twins, 1994)
  • Michael Oakeshott: Politikai racionalizmus(Kállai Tiborral közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2001)
  • Beatrix Potter: Nyúl Péter és barátai(Eri Könyvkiadó, 1997)
  • Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya(Falukönyv-Ciceró Kiadó, 1995)
  • Nira Yuval-Davis: Nem és nemzet(Szabó Valériával közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2005)

 

Forrás:    https://hu.wikipedia.org/wiki/Szentmikl%C3%B3si_Tam%C3%A1s

humoros kocsmai sztori