Humoros vicces mobilbaleset
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
A következő cikkben korszakalkotó felfedezésről fogok beszámolni, melyre természetesen szerénységem, én magam jöttem rá. Az olvasó az alábbi sorokból meg fogja tudni, hogy mi emberek nem csupán vezetni nem tudunk, de gyalogolni is elfelejtettünk néha.
Előbbinek már van számtalan tanúja, csak kérdezze meg bármelyik gépjárművel közlekedő ismerősét, aki meg fogja erősíteni, hogy a többiek a forgalomban nem tudnak vezetni, természetesen kivéve őt.
Talán a mi érdekünkből, vagy azért, mert jó üzlet, esetleg mindkettő, lelkes tudósoknak köszönhetően egyre közeleg az a nap, amikor az összes autót számítógép fogja vezérelni. Mi pedig közben hátradőlve kávézhatunk, telefonálgathatunk, vagy éppen olvasgathatjuk az internetes médiákat. Többek között ezt is.
Sajnos viszont ez már manapság is így van, pedig az Über technológiája még nem is terjedt el a hétköznapi használatban. Viszont olyan magabiztosan írogatunk, vagy olvasgatunk menet közben, mintha már egy ilyen csodakütyüvel felszerelt kocsiban ülnénk.
Persze emiatt a balesetek is gyakoriak, szinte kötelező mondókákként sulykolja belénk a média, mennyire is veszélyes a telefon használata vezetés közben. Mi pedig csak legyintünk, hogy ugyan már, velünk nem fordulhat elő az ilyesmi, hisz figyelünk. Csak egy pillanatra tekintünk rá a mobil kijelzőre, ami érthető is, hisz biztosan életbevágóan fontos információra várunk.
Elárulok egy titkot, nem is kell haladni, ahhoz, hogy baleset történjen, elég, ha csak egy helyben állunk. Legalábbis így történt velem egy pár nappal ezelőtt.
Az egyik kereszteződésben várakoztam a pirosnál, amikor kissé balra fordítva a fejemet, megpillantottam egy csinos hölgyet, a másik sávban várakozó kocsiban. Ő nem törődött velem, mivel telefonja kijelzőjét bújta. Én pedig amúgy sem ismerkedtem volna, csupán az esztétikai élmény miatt felejthettem talán rajta a szemem egy pár másodpercre. Meg aztán az egyik lámpa is az ő irányába, kényelmesen a látóterembe esett.
Az pedig hamarosan zöldre váltott, én pedig lassú gázadással gurulni kezdtem. Még egy utolsó pillantást vetettem az utazó szépségre, amikor azt vettem észre, hogy ő is haladt, de nem a kereszteződés irányába, hanem visszafele. Egy enyhe emelkedő tetején álltunk.
A kocsi hátulja közben lassan, de biztosan halad a mögötte álló lökhárítója felé. Annak sofőrje pedig nem észlelte a közeledő csattanás veszélyét, mivel, mint ezt most már kitalálhatták, ő is a telefonja kijelzőjét bújta.
Jól beidegződött reflexet követve nyomtam meg a dudát (ezúttal nem egy másik sofőrt szidtam vele), amivel a kis hölgyre gyakorlatilag a szívbajt hoztam. Ekkor, egy két hullámban bekövetkezett ijedtség tanúja lehettem. Először, amikor a „Miss”, forró tojásként dobta el telefonját, másodjára pedig, amikor belényilallt a felismerés, hogy miért is dudáltam.
Akkor, és ott nem történt baleset, bár talán egy milliméterre álhatott csak meg a másik autótól. Én pedig Superman-hez méltó eufóriát éreztem, attól, ha nem is a világot, de legalább egy betétlapot megmenthettem. Hiába is, hős vagyok. Meséltem is utána egy ideig a történetet ismerőseimnek, kihangsúlyozva, hogy manapság az emberek csak a telefonjukra figyelnek.
Egy másik nap gyalog akadt utam Érd belvárosában. Egy boltot kerestem, telefonom GPS-ét használva, iránytűjét a kincsek felé irányított Indiana Johnes-két bandukoltam előre, folyamatosan figyelve kijelzőmön a haladási irányt.
Ekkor jött nekem egy modortalan fickó, aki nem csupán, hogy nem kért elnézést, de még félre sem állt az utamból. Rosszallóan néztem fel rá, a telefonom mögül, és akkor láttam, hogy bosszúságom okozója nehezen szabadkozhatott volna, mivel igazából egy lámpaoszlop volt. A járda közepén.
Nos, így jöttem rá, hogy mi emberek már nem csak vezetni nem tudunk, hanem gyalogolni is elfelejtettünk. Előre rettegek majd a Balatoni nyaralásomtól, mivel kiderült, hogy olyan mobilolom van, amely teljesen vízhatlan.
http://www.karikaturarendeles.hu/