Ingatlanos humorIngatlanos humor
Az ingatlankeresés kalandos világából
Szép kis lakásnak hirdetik – az is: szép is, de kicsi is. Na, de a hirdetésbe is eleve oda volt írva, hogy a tulajdonos adja el, ingatlanügynökök kíméljék.
Felhívom, találkozunk: mielőtt felmegyünk a lakásba, a nő, aki amúgy nagyon kedves, kifogástalan stílusú, külön megkérdi, nem ingatlanügynök vagyok-e, mert az kizárva, ügynökségekkel nem dolgoztat, nem akar részesedést fizetni nekik. Mondom, nem vagyok az, magánszemélyként találtam a hirdetésre. Oké. Aztán még külön hozzáteszi: ” a fiamé ez, de külön a lelkemre kötötte, hogy ügynökségekkel semmiképp, az ingatlanközvetítőket szűrjem ki, velük semi esetre se álljak szóba”.
Pár nappal később: felhív az ingatlanügynököm, hogy mutatna egy újabb lakást, jön értem. Ahogy a térségbe megérkezünk, mesélem is neki, hogy errefelé pár napja magánúton láttam egy szép kis lakást, de túl kicsi. Amikor a tömbházhoz érünk, mondom, hogy nahát, ez ugyanaz – de biztosan egy másik lakásba visz.
Végjáték: érdekes, a másik lakás is ugyanígy az adott emelet legvégén volt, az utolsó ajtó. De ez biztosan egy másik emelet. A nyíló ajtón át még csak bekukkintva a lakásba, lábtörlés közben: érdekes, a másiknak is ilyen volt a belső elrendezése. De hát végül is ez tömbház, egy csomó lakrész biztosan egyforma alaprajzú. Na de a falak színe, a berendezés itt biztosan más. Lássuk csak akkor, immár teljesen bent vagyok, felnézek, hát itt van teszem azt ez az előszobaszekrény. Na, mondjuk ez pont olyan. De akkor ott az a tapéta, ami…
És itt állunk hát, ugyanabban a lakásban, ahol már jártam a nővel, és ami ingatlanügynökök számára tiltott terület – most egy ingatlanügynök hozott el ide, ráadásul jött vele az egyik kollégája is, úgyhogy itt vagyunk az ingatlanban – amit ügynökségek kizárásával akar eladni a tulaj -, két ingatlanügynökkel, akik el akarják adni nekem.
Most még jobban érzem, hogy túl kicsi ez a lakás. Meg már kényelmetlen is.
Írta: Szeghalmi Örs

 

 

 

Ingatlanos humor