Ájmtúszexi -

Humoros flörtölés

Írta: Urszinyi Fehér Csaba

Ilyenkor ősszel, amikor a poloskákkal együtt mi is behúzódunk meleg vackunkba, szívesen éljük át ismét, a még nem olyan régi, de mégis távoli nyári emlékeket. Felidézzük a tűző napsütést, és az oly forró kánikulát, melyről akkor még megállás nélkül panaszkodtunk, de most mégis inkább önfeledten fürdőznénk azokban a káros UV sugarakban. Ezt azért tesszük, mert mi emberek hajlamosak vagyunk csak a szépre emlékezni, vagy ami kellemetlen volt, kikozmetikázva jobbá tenni a gondolatainkban.

Nos, bármennyire is próbálok javítani rajta az, ami velem történt, még ennyi idő után is ronda história, nekem. Ez nem jelenti azt, hogy a tisztelt olvasó ne szórakozna rajta, és tulajdonképpen ez lenne ennek a fórumnak a célja, így ki vagyok én, hogy ezt az élményt megvonjam.

Szóval Augusztus második felében jártunk, és a nálunk oly rövid ideig tartózkodó nyár már búcsúzkodni készült. A hőmérséklet is leesett vagy öt fokot azon a hétvégén, így a strandolók többsége kirakta a „rossz idő” jelzőt magában. És igazuk is volt, a mostanihoz képest, hallatlanul hűvös lehet az a 26 fok.

Ennek örömére néhány barátommal le is mentünk Velencei tóhoz, ahol a hétvége ellenére bátran válogathattunk a napozó- illetve a parkoló helyek közül. Vízparti, öböl melletti, homokos páholyunk volt és átengedve magamat a gyér part nyugalmának, hamar el is bóbiskoltam hanyatt fekve a strand-törölközőmön.

Talán álmodtam is valamit, nem tudom, mivel összekuszálódott fejemben az ébredés közbeni víziószerű látvánnyal. Barátaim szólongattak, hogy ismerem-e őt? Egy hölgyeményről volt szó, aki négykézláb a fejem fölé hajolva, fejét himbálva, hajával az arcomat cirógatta.

Itt most nem írnám le a kinézetét, sőt jelzővel sem illetném, mivel nem szerepem mások megjelenése felett ítélkezni és hiszek abban, hogy mindenki úgy van jól, ahogyan elfogadja magát.

Ezért maradjunk abban, hogy a hölgy látványának az összhatása nem az én ízlésemnek megfelelő volt.

Hamar felocsúdtam félálomszerű állapotomból, amit a hölgyemény jelenléte varázsának tulajdonított és egy bájosan szexi „Szia”-val köszöntött. Én gépiesen viszonoztam és feltettem egy kimért „Miben segíthetek?” kérdést.

Ami ezután következett, bár hízelgőnek hangzott, mégis nem tudtam másra gondolni közben, mint arra sok csinos hölgyre, akik kénytelenek elszenvedni férfitárasaim és néha jómagam közeledését.

Itt nem arról volt szó, hogy én jó „Jó pasi” voltam vagy sem, ahogyan ezt a nő állította. Abban a pillanatban nem erre tudtam gondolni, hanem a tényre, hogy őt nem tartottam jó nőnek, sőt ellenkezőleg, kifejezetten visszataszítónak találtam.

Ott, akkor megértettem, mit érezhetnek a gyengébb nem képviselői egy nekik szóló füttytől, vagy „meg-„ kötőszóval kezdődő igéktől. Félreértés ne essék, nem a közeledésről van szó, az igenis, fontos, szép és romantikus. A fajfenntartásunk múlik rajta. A rámenős, ellenszenves ismerkedéssel van a gond és az elutasítás utáni többszörös „De miért nem?” kérdéssel.

Nekem egy közelben álló barátom segített, aki azt hazudta, hogy ő a pasim és melegek vagyunk. Inkább egy pár percig az vállaltam fel, (ami persze nem vagyok), csak azért, mert kínos volt elutasítani egy rámenős közeledést.

Tanulságként uraim, (és kinek nem inge, ne vegye magára) a füttyszó, cüncögés, méregetés, ostromlás udvarlással nem a járható módja az ismerkedésnek. És itt kívánom, hogy egyszer minden kocsiból kidudáló és –kiáltó „nagylegényt” egyszer legalább próbáljon behálózni egy ilyen strandi amazon.

Hölgyeim, önök pedig jó lesz, ha tudják, hogy mi örök idők óta nem bírjuk megérteni, hogy a „Talán” nemet jelent, de a „Nem”-ből néha lehet igen is.